GYIK

Gyakran Ismételt Kérdések

Fontosnak tartjuk, hogy a gyakran felmerülő kérdésekre kielégítő válaszokat tudjunk adni és bizonyos technológiákról, eljárásokról terjesztett téves információkat szeretnénk itt megcáfolni.

Padlófűtés általános bemutatása

Magyarországon az 1980-as évek elejétől kezdték el tervezni és szerelni a padlófűtési hálózatokat. A szerelők mára gyakorlatra tettek szert ezen rendszerek kiépítésében, de számos tévhit és helytelen információ kering körükben.

A működési elv

A fűtéstechnikában a padlófűtést a hidegburkolatú helyiségek komfortfokozatának emelése érdekében, a helyiség optimális hőmérséklet-eloszlása nyújtotta előnyök miatt sokan, szívesen alkalmazzák. Magyarországon több cég kínál meleg vizes padlófűtést, nagy a választék. A rendszerek felépítését, szerkezeti anyagait tekintve eltérőek, de beépítésük, szerelési elvük valamennyi rendszernél ugyanaz. Legyen ez egy áttekintés, mely összefoglalja a padlófűtéssel kapcsolatos tudnivalókat.
A rendszer működési elve:
A fűtéshez használt maximum 50-55 °C hőmérsékletű meleg vizet egy szivattyú szállítja a hőtermelőtől (fűtőkészülék, hőcserélő) a fűtendő helyiség(ek) közelében elhelyezett elosztó csomópontig. Az osztó csonkjairól a fűtővíz a padlószerkezetbe (estrich) betonozott csöveken keresztül áramlik, áramlás közben átadja hőjének nagy részét a padlószerkezetnek, majd a lehűlt víz a gyűjtőn keresztül kerül vissza a hőtermelőhöz. A padlóburkolat felmelegedve, sugárzással (70%) és konvekcióval (30%) adja le a hőjét a környezetnek. Mivel a sugárzásos hőleadás a nagyobb mértékű, ezért a padlófűtést a sugárzó fűtések közé soroljuk. Az egész padlófelületet fűtőfelületnek használva kapjuk az egyenletes hőfokeloszlást a helyiségben. A padlófelületnek különleges szerepe van, mivel ezzel a felülettel közvetlenül érintkezésben vagyunk.
A padlófűtéssel fűtött helyiségek tervezésekor és kivitelezésekor kötelezően be kell tartani az ide vonatkozó egészségügyi határértékeket. A padló felületi hőmérséklete a helyiség rendeltetésétől függ. Néhány példa a hőmérséklet-határokra: olyan munkahelyek, ahol főként állnak a dolgozók, 27 °C, lakó- és irodahelyiségek esetén 29 °C, közlekedőfolyosók, előszobák 30 °C, fürdőszobák és uszodák 33 °C, olyan helyiségek és területek, ahol ritkán tartózkodnak, 35 °C a padló felületi hőmérséklete.

Tévhitek a rézcsővel kapcsolatban

Számos tévhit terjedt el a rézcsővel kapcsolatban, noha egyre több helyen alkalmazzák építkezéskor vagy felújításkor. A rézcső népszerűségét sokoldalúságának, hosszú élettartamának és biztonságos működésének köszönheti. Ezzel a cikkel szeretnénk tehát eloszlatni néhány helytelen nézeteket, amelyek a rézcső használatával kapcsolatban alakultak ki.

Gyors és hulladékmentes szerelés

A csövek falba szerelése kicsi külső átmérőjüknek köszönhetően egyszerű, gyors és hulladékmentes, ezért sokan hiszik, hogy ezt minden előismeret nélkül el tudják végezni. Ami azt illeti, ezt tényleg könnyű megtanulni, de ahhoz, hogy hosszú távon biztonságosan működjenek a rézcsövek, minden esetben szakember kell, hogy elvégezze a szerelési feladatokat.
Sok kereskedő mondja a nála vásárló szerelőknek, hogy az acélcsőnél egy mérettel kisebb rézcső-méretet lehet választani, mert a rézcső súrlódási ellenállása lényegesen kisebb az acélcsőnél. Ez igaz is, de az áramló közegeknek nem csak súrlódási ellenállásuk van, hanem alaki is. Az alaki ellenállás pedig a sebesség négyzetével arányosan növekszik. Ha pedig mindkét ellenállást számítjuk, akkor kiderül, hogy a kereskedőben tévhit él, hiszen a teljes csőszakaszra nem igaz az egy mérettel történő csökkentés lehetősége.
Szintén helytelen az az elképzelés, miszerint a rézcsőhálózatot fertőtleníteni kell. Elegendő ugyanis a hálózatot folyó vízzel átöblíteni az esetlegesen bekerült szennyeződések, vagy folyasztószer eltávolítása miatt. A rézcsöveknek önmagukban is van baktériumölő hatása, nem véletlen, hogy a gyógyszertárak desztillált víztartályai is rézből készülnek.

Egészségre ártalmatlan

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a rézcső ártalmas az egészségre, holott köztudott hogy a vérképzés nem működik réz nélkül, vagyis kijelenthető, hogy réz nélkül nincs élet! Az emberi szervezetnek, testsúlytól függően naponta kettő-négy milligramm rézre van szüksége. A teljesen újonnan szerelt rézcsöveknél sem lehet több az ivóvíz réztartalma két milligramm/liternél. Az ember átlagosan naponta két liter folyadékot fogyaszt, tehát ha csak a vízben lenne réz, még az is kevés volna.
És nem hogy egészségkárosító hatása nincs a rézcsőnek, hanem még gátolja is a vízben lévő gombák, algák, baktériumok és egyéb kórokozók elszaporodását. Ezt bizonyítja, a KIWA, a független holland vízminőség-kutató intézet kísérlete, amely során a veszélyes legionella baktérium koncentrációja a rézcsövekben szállított vízben tízszer kisebb volt, mint a térhálósított polietilén (PE-X) csövekben. Nem véletlen tehát, hogy Európában a rézcső az ivóvízhálózatok csöveinek legnépszerűbb, és egyben leggyakrabban használt anyaga.

Padlófűtési rendszerek

Ha komfortérzetről beszélünk, akkor többnyire a környezet hőmérsékletére gondolunk. A jó közérzethez azonban más tényezők is hozzátartoznak.

A Vario és a Mini profillemez rendszer

Vario profillemez rendszer (NP) Az oxigéndiffúzió-mentes RAUTHERM S csöveket (17 x 2,0) az elcsúsztatott helyzetű profilok tartják, amelyek biztosítják a pontos fektetési távolságot a csövek között. A cső közvetlenül a csőtekercsről „menet közben” lábbal benyomható a profilok közé. A fektetési távolság 5 cm és ennek többszöröse lehet.

A gyártás során alkalmazott hőkezeléssel elértük, hogy nincs szükség PE fólia felkasírozására. A kialakított támasztóbordák megemelik a fűtőcsövet, így azt az esztrich teljesen körül tudja venni. A profillemez szélén egy körbefutó horony van, amely az egyes profillemezeket biztonságosan összekapcsolja. A vario profillemez tökéletes fektetési szabadságot biztosít a padlófűtés kialakításakor, gyors és professzionális megoldást ad a legigényesebb fektetési szituációkban is.

„Mini” profillemez rendszer. Ez a fektetési mód a profillemezes fektetés kiegészítése, amely 12 x 2,0 mm-es RAUTHERM S fűtőcsővel szerelhető. Alkalmazható új épületeknél, ahol magas a komfortkövetelmény (pl. egyenletes padló felületi hőmérséklet) , valamint régi épületeknél is, ha a meglévő belmagasság miatt a padlószint csak csekély mértékben növelhető meg (pl. múzeumok, kastélyok).

A pontos csőfektetést az elcsúsztatott helyzetű profilok biztosítják. A lehetséges fektetési távolság 3 cm és ennek többszöröse. Építési magasság: 42 mm eszrich + 10 mm hőszigetelés A vízzáró borítást itt is a gyártás során alkalmazott hőkezeléssel érik el. A „Mini” profillemezen szintén megtalálható a fektetést megkönnyítő illesztőhorony és a támasztóborda.

Az esztrich vastagság csökkentése miatt itt egy speciális esztrichadalék felhasználása szükséges.

További megoldások

Ponthegesztett acélháló rendszer (RTM) A 3 mm vastag horganyzott huzalból készített REHAU takarófólia megakadályozza a szigetelőréteg átnedvesedését, a beton befolyásokat, így a hang- és hőhidak kialakulását.

Raszterhálós hőszigetelő lemez rendszer (TS) Ez a rendszer minőségellenőrzött hő- és lépéshangszigetelésből áll, amelyet 3 cm-es szigetelővastagsággal tekercsben szállítunk. A RAUTHERM S 17 x 2,0 mm-es és 20 x 2,0 mm-es csövet rögzítő tüskékkel fogatjuk a szigetelő lemezre. A lemez felületére gyárilag egy erős és vízálló fólia van kasírozva, mely megakadályozza a szigetelő lemez átnedvesedését. Az időtálló fóliára rányomtatott 5 cm raszterméretű háló garantálja a RAUTHERM S csövek rugalmas és pontos fektetését. A speciálisan kifejlesztett rögzítőtüskéket tárban szállítjuk, így könnyítve meg a tüskerögzítő szerszámra való felhelyezést. A kezelőrúd lenyomásával egy-egy tüskét tudunk a szigetelőlemezbe nyomni, így a csőfektetés könnyen, állva végezhető.

RAUFIX rendszer (RF) Ez a fektetési mód a már ismertetett REHAU padlófűtési rendszerek teljessé tételét jelenti. A RAUFIX sín fűtőcsövek rögzítésére szolgáló rendszerelem, amely a fűtőkörök egyszerű és gyors kialakítását teszi lehetővé. A rögzítő hornyok kis távolsága (5 cm) rugalmas csőfektetést biztosít. A síneket rögzítő tüskék segítségével kell hőszigetelő lemezhez erősíteni, ajánlott fektetési távolsága 1 m. Ez a fektetési mód szolgál számos, különleges megoldás kialakítására, mint például: ipari felületfűtés, lengőpadló fűtés (sportpadló), gyepfűtés (sportpálya fűtés).

Hűtve-fűtve

Építkezések, felújítások előtt gyakran felmerül a kérdés, hogy padlófűtést, vagy hagyományos, radiátoros fűtést, esetleg a kettő kombinációját válasszuk. A döntés nem egyszerű, hiszen hosszútávra szól.

Komfort

A hagyományos fűtési rendszerekkel szemben a padlófűtésnél, illetve padlóhűtésnél az ember és a helyiséget körülvevő felületek között sugárzási egyensúly alakul ki, így optimális komfortérzet érhető el. Mivel az ember közvetlen kontaktusban van a padlófelülettel, ezért egészségügyi és fiziológiai szempontból a padlófűtés esetében a maximálisan megengedett hőmérsékleteket figyelembe kell venni. Ezek szerint a tartózkodási zónákban 29ºC, a fürdőszobákban 33ºC, míg az úgynevezett peremzónákban, vagyis ahol ritkán tartózkodunk, a megengedett hőmérséklet 35ºC.
Korábban, a padlófűtések elterjedésének kezdetén, ha kizárólag padlófűtést alkalmaztak egy házban, ott nagyobb koncentrációjú port tartalmazó légréteg alakult ki, amely különösen hálószobában vagy gyermekszobában nem kívánatos. A korszerű rendszerek azonban úgy működnek, hogy alacsony hőleadási hányaduk miatt a helyiség levegőjének csak kismértékű áramlása alakul ki, így ezek már megkímélik a légutakat, és az allergiában szenvedőket.

Napjainkban az egészségmegőrzésen kívül egyre fontosabbá válik az energiatakarékosság is. Csökkenő készleteink miatt az élet számos területén fordítunk egyre nagyobb figyelmet arra, hogy minimalizáljuk az energiafelhasználást. A padlófűtés/-hűtés rendszereknél a nagyrészt sugárzással leadott energia miatt a radiátoros fűtéssel megegyező komfortérzet már lényegesen alacsonyabb hőmérsékletnél is elérhető. A helyiségek hőmérséklete egy-két fokkal csökkenthető, ami éves szinten három-hat százalékos energia-megtakarítást tesz lehetővé.

Gazdaságosság

A felületfűtés tehát egy gazdaságos és környezetbarát fűtési rendszer, amelynél az alacsony energia-felhasználás csökkenti az üzemeltetési költséget és elősegíti a fosszilis tüzelőanyagokkal való takarékosságot. Az összes energiatípus felhasználható a fűtésre, így a hagyományos földgáz kiváltható olyan megújuló, környezetbarát energiaforrásokkal, mint például a hőszivattyúk és a napkollektorok.

További nagy előnye ennek a fűtési rendszernek, hogy az építésznek tágabb tervezési szabadságot nyújt, csökkenti a sérülésveszélyt kisgyerekes családoknál, és a helyiségeket is jobban lehet berendezni a zavaró fűtőtestek nélkül. Míg a klasszikus klímarendszerek hűtőteljesítményüket légcserével érik el és ezáltal huzatérzést kelthetnek, valamint magas a zajszintjük, a korszerű padlófűtés magas komfortérzést biztosít, továbbá nincs huzathatása.
A padlófűtött illetve –hűtött helyiségek hőmérséklete a helyiség minden pontján azonos és akár egy Celsius fok pontossággal is tartható.

Ugyan a rendszer hűtőteljesítménye függ a padlóburkolattól, a csőfektetési távolságtól, a cső méretétől, a padlószerkezettől és a fektetési módtól, de általánosságban elmondható, hogy, ha a padló felületi hőmérséklete 19-20ºC és a helyiség hőmérséklete 26ºC, akkor 35-40 W/nm teljesítmény érhető el.

Radiátorról vélemények: pro és contra

pro: A fűtőtest – a dekoráció része Nem szükséges befedni azért, hogy természetesnek számítson bármilyen helyiségben. Manapság miért sietnek egyre többen befedni a fűtőtestet, elrejteni a szem elől? Miért tartják esztétikátlannak a kinézetét?A klasszikus öntöttvas fűtőtestek alakja a tizenkilencedik században született meg. Annyira kiszámított és átgondolt, hogy funkcionalitása mellett dekoratív jelentőségre is szert tett. De mi, láthatóan, nagyon sokáig egytípusú fűtőtest közelében éltünk, és alaposan elegünk lett belőle. Azonban ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy sietve el kell rejteni azt, ami akármelyik helyiségben természetesnek számíthat. Még a fűtőtest is lakásunk dekoratív részévé válhat. A fő, hogy előnyösen állítsuk be. Például valamilyen váratlan színre lefestve, megváltoztatva kivitelezési módját, mesterségesen öregebbé téve. A mi fűtőtesteink a manapság divatos lakásokba illenek kitűnően, ahol minden érintkezés szem előtt van. Végeredményben annyira gazdag, mint manapság, soha máskor nem volt a fűtőtestek választéka, hogy a leghihetetlenebb, bármilyen stílusú radiátorokat lehet összeszedni. Ilyen módon, azelőtt hogy megváltoztatnák a helyiség építkezését, valahogyan átépítenék, valamilyen dobozt építenének, drága védőt állítanának fel, érdemes elgondolkodni, hogy mindez valóban szükséges.

contra: Mindig borítsuk be a fűtőtestet! Nem esztétikusak, az építész és dekorátor összes terveit romba dönthetik.
Én mindig a fűtőtest befedését tanácsolom, akármilyen stílust is részesítenek előnyben a lakásbelsőben. Esztétikátlanok, rontják az enteriőr arculatát. Mivel borítsuk be őket? Bármilyen esetben ki lehet választani a megfelelő megoldást. Empire stílushoz – aranyozott fémrács, country-hoz – a faléc illik (a fűtőtesttől 7 cm-re kell elhelyezni, egyébként a fűtőtest rés nélkül nem is jöhet számításba), a rusztikus stílushoz – valamilyen tartós cinovka. Jó, ha a fűtőtestek mélyedésben helyezkednek el, ebben az esetben védővel ellátni őket nagyon egyszerű. Ha ellenben nincs falmélyedés, ki kell találni valamit, például úgynevezett dobozt készíteni, beborítani vele a fűtőtestet oldalról is, felülről is. Meg lehet hosszabbítani az ablakpárkányt, szélesebbé, tömörebbé tenni, és a dobozt, mint építészeti alkotórészt megtervezni, megismételni alakját vagy kivitelezési módját még valahol a lakásbelsőben. Gyakorlatom során voltak ilyen esetek. Kialakítottuk a lakás arculatát, minden nagyon stílusosan nézett ki és illett össze, nagyon drága anyagokat használtunk. Az egyetlen, amit nem vettünk figyelembe – a fűtőtest és a falmélyedés. Ezek elrontották az egészet. Akkor egy üveggel dolgozó cég segítségéhez folyamodtam. Az adott enteriőrnek megfelelő variánst választották ki: matt üvegvédőt, amit a falhoz erősítettek. A fűtőtest megszokott kinézete a felismerhetetlenségig megváltozott, szürrealista festményhez hasonlóvá vált. Az üveg ütésálló, hőálló, sokrétű. Ezt a változatot ajánlhatom a minimalizmus kedvelőinek, akik találgatásokba bocsátkoznak, hogy mit tegyenek a nem mutatós fűtőtesttel.

Jó választás az üveg. A fűtőtest álcázására kitűnő ez az anyag. Azonban biztonsági intézkedésekre is szükség van. A dekoratív védők üvege bármilyen lehet: 4-12 milliméteres. Mi ennek ellenére a triplaüveget ajánljuk – sokrétegű üveg vékony töltelékréteggel, amit úgy nyernek, hogy rendszerint szilánkokra törnek üveget, a szilánkok pedig a triplaüvegben szalagban „lógnak”. A legjobb, ha edzett (magas hőmérsékleten megmunkált) üveget választunk – így semmilyen ütés nem veszélyes rá nézve. Azonban az edzésért rendszerint fizetni kell. A kötést rendszerint fémből készítik. A konstrukció tartóalapja kötelezően fém, hogy elbírja az üveg súlyát. Különös érdeklődés tárgyát képezik a szupertartós kötések, amelyek esetében az üveg egyszerűen hozzáragasztható a fémhez, mi is ezzel a technológiával büszkélkedhetünk. Dekoratív szempontból az üveg bármilyen lehet: matt, színes, lyukacsos, különös kidolgozású és még színes rátétes is vékony üveglapokkal. A lehetőségek végtelenek és rendkívül vonzóak az építészek számára, ezért mi gyakran dolgozunk egyéni tervek alapján.

Víztakarékossági módszerek

Mai világunkban, az energiakészletek csökkenése miatt, egyre nagyobb szerepet kap az energiatakarékosság és a környezetvédelem. A víztakarékossággal nagy mennyiségű energia takarítható meg, hiszen a háztartásokban, középületekben felhasznált vizet mechanikailag és vegyileg tisztítani kell, valamint a vízmennyiség egyharmada felmelegítve kerül felhasználásra.

Egy rövid számítással

Amíg hazánkban a hő- és villamosenergia-megtakarítás területén számtalan újdonságot mutatnak be, addig a lakossági és középületek vízfogyasztásának csökkentésére tett lépésekről alig hallani.
Századunk első felében, amikor a háztartások még nem voltak gépesítve, illetve az emberek igényei nem voltak olyan magasak, mint ma, a személyenkénti vízigény 95 l/nap volt. Ebből 47%-ot, azaz 45 litert használtak a WC öblítésére. Ez az érték ma 145 l/napra, illetve 32%-ra módosult, ami azt jelenti, hogy a személyenkénti WC-öblítő víz felhasználása a teljes napi igény 1/3-át teszi ki. Ez a mennyiség önmagában sem elhanyagolható, de még nagyobb jelentőséget kap a vízdíjak ismeretének függvényében.

Hazánkban a régen beépített öblítőtartályok általában 12 l öblítővizzel dolgoztak, ma már 9 l az öblítővíz mennyisége, függetlenül attól, hogy mit öblítünk. Külföldön szabvány írja elő az öblítés megszakíthatóságát. Sajnálatos módon hazánkban ilyen előírás még nincs. Egy rövid számítással bárki beláthatja, hogy a korszerű, kétmennyiségű öblítőrendszerrel a ma általánosan elterjedt 12 literes vízmennyiséggel működő berendezésekhez viszonyítva kb. 70% vizet tudunk megtakarítani, tehát ez a befektetés a beruházó számára kb. 1–2 év alatt megtérül (1 x „nagydolog”, 4 x „kisdolog”, 4-fős család esetén / nap)

További víz és energia megtakarítás érhető el modern mosó- illetve mosogató gépek alkalmazásával. Talán kevesen gondolnák hogy például egy modern mosogatógép egy átlagos programja kevesebb, mint 20 l vizet használ el. Figyelembe véve az elmosogatott edények mennyiségét, könnyen belátható, hogy ennyi víz nem lenne elég ha kézzel mosogatnánk. Teljesen hasonló a helyzet a mosógépeknél is: a modern mosógépek nagyságrendekkel kevesebb vizet, így energiát használnak, mint elődeik, vagy mint ha kézzel mosnánk. Természetesen mindkét típusú berendezés esetén a hatékony használat a legfőbb kulcs a spóroláshoz!

A helyesen kialakított melegvíz rendszer

Kevesen gondolnánk, hogy a melegvíz hálózat jó kialakításával rengeteg víz, és ebből fakadóan energia takarítható meg. Ugyanis amikor kinyitjuk a melegvíz csapját, megvárjuk, hogy a víz tényleg meleg legyen, tehát elég sok vizet és a felmelegítéséhez szükséges energiát pazarolunk el.

Kis lakások esetén a melegvízzel ellátott helyiségek közel helyezkednek el egymáshoz, egy központi helyre felszerelt melegvíz előállító berendezésből egyenként (tehát minden csaphoz külön-külön) jut el a melegvíz. Feltéve, hogy a csapok nincsenek túl távol a melegvíz forrásához, a víz illetve energia felhasználás körülbelül másfél-kétszerese a tényleges melegvíz igényünknek.

Nagy lakásoknál, a vizes helyiségek távol esnek egymástól, a melegvíz hálózat kialakítása alapvetően kétféle lehet:

Az első esetben megegyezik a kialakítás a kis lakásokban alkalmazottal. Ez talán a legegyszerűbb megoldás, esetleg spórolhatunk a csövekkel és az egyéb alkatrészekkel. Sajnos azonban hamar ráébredünk, hogy rosszkor spóroltunk, ugyanis ennél a megoldásnál akár háromszoros a víz és energiafelhasználás a tényleges igényeinkhez képest.

A másik módszer az úgynevezett cirkulációs melegvíz hálózat. Ehhez a módszerhez feltétlenül tárolós rendszerű melegvíz előállító berendezésre van szükségünk, ugyanis ekkor a melegvizet folyamatosan cirkuláltatni kell. Így ha kinyitjuk a csapot azonnal rendelkezésünkre áll a megfelelő hőfokú melegvíz. Ezzel a módszerrel a víz felhasználásunk gyakorlatilag megegyezik a tényleges melegvíz igényünkkel, az energia felhasználásunk körülbelül másfélszeres. Lényeges azonban, hogy ez a módszer csak akkor működik ilyen gazdaságosan, ha a rendszer kialakításakor nagy hangsúlyt helyezünk a kivitelezés minőségére. Ez azt jelenti, hogy a melegvizes csőhálózat hővesztesége kisebb legyen, mint 8 W/m, tehát jól szigeteltnek kell lennie. Szigetelés nélkül ez az érték elérheti a 60-70 W/m-t is. Hasznos apróság ha a keringető szivattyú programozható, tehát a cirkuláltatás alkalmazkodik a család igényeihez. Ha ezeknek a követelményeknek nem felel meg rendszerünk, akkor az energiafelhasználás akár a szükséges nyolcszorosa is lehet!